Fodor Zsoltnak ez a régi beszámolója a laktanyai nyelvről annyira jó, hogy - új visszaemlékezések híján - ismét föltesezm ide:
.
A laktanyai szóhasználat és társalgási mód nem volt mindig
akadémiai. Pl. szinte kivétel nélkül minden felszólításhoz hozzá
szoktuk tenni, hogy b…d meg, vagy b….a meg. Ez nem vot T üteg
specifikus. A más ütegekben lévő egyének is így beszéltek, és
Hódmezővásárhelyen is ez volt a szokás. A ló..sz és lóp...a is gyakran
bekerült az általunk nyomott szövegekbe. Ez utóbbi részben R. Nagy Pál
hódmezővásárhelyi százados hatására terjedt el. Ő volt a harmadik
szakasz parancsnoka, és gyakran hallottuk tőle, hogy egy lóp...át
barátocskám, egy nagy büdös lóp...át.
A katonák általánosan
használt vulgáris megszólítása harcos, katona, vagy mester volt. Mind a
három előfordult mind Hódmezővásárhelyen, mind pedig Börgöndön.
Börgöndön azonban a mestert gyakrabban lehetett hallani, mint
Hódmezővásárhelyen. A hivatalos forma a honvéd elvtárs lett volna, de
ezt közülünk senki nem használta.
A hódmezővásárhelyi tisztesek
azt mondták, ha valakinek a haját hosszúnak találták: “Mester, maga nem
lát a hajától. Nekimegy a falnak, betöri a fejét, és akkor majd minket
fog okolni.” Ha valakinek a szakállát találták hosszúnak, annak azt
mondták: “Borotválkozzon meg, mert rálép a szakállára, elesik, kitöri a
kezét, lábát, és akkor mit mondunk a szüleinek?” Más esetben azt
mondták az illetőnek: “Maga szőrös, szőrös, mint a p…a.”
Emlékeim
szerint a “nehogy aztán, hogy már…” kezdetű fordulatot a
hódmezővásárhelyi tisztesektől hallottam először. Rajparancsnokom,
Földesi őrvezető pl. használta. Kanyó Börgöndön azt találta mondani,
hogy “nehogy aztán hogy már nehogy ne ám”. Más fokozások is
előfordultak.
A “pél” bevezetésének körülményeire nem
emlékszem. Pálfalvi utána Pélfalvi lett. Valaki, valószínüleg Sumák,
bevezette a Pél Pál fiktív nevet. Ha valaki azt akarta kifejezni, hogy
valami nem érdekli, vagy esze ágában sincs, hogy valamit megcsináljon,
akkor azt mondta, hogy belevágja a pélt, vagy belehinti a pélt.
Ha
valami nem-szeretem dolgot kellett csinálni, akkor valaki a dolog
elkezdését ekként indítványozta: “Talán ha megszámítanánk egy lágy meleg
WC-takarítást.” Valamely kellemetlen parancs, pl. csizmatisztítás
ártalmasságára az alábbi módon utaltunk: “Ismertem egy embert, aki
kipucolta a csizmáját és másnap meghalt.” Bratmann, azaz Brumi ezt az
alábbi módon fokozta: “Ismertem egy embert, aki mindig kipucolta a
csizmáját és másnap meghalt”.
Valakinek a megfenyegetésére
vagy figyelmeztetésére a lesz rábasz-t használtuk. Ha bővebben akartuk a
dolgot kifejteni pl. a Sumák esetében, akkor azt mondtuk, hogy a Sumák
kapcsolót rábasz állásba fordítjuk, vagy azt, hogy a rábasz kapcsolót
Sumák állásba fordítjuk. Természetesen Sumák helyett bárki
szerepelhetett. Ez a kapcsolófordítás főleg az első szakaszban volt
divatban.
A takarodó utáni villanyoltást úgy indítványozta
szokás szerint valaki, hogy vegyétek le az 50Hz-et a hálóról. A belénk
sulykolt elektrotechnikától ekkor még nem tudtunk megszabadulni.
Ha valaki tüzet kért valakitől, akkor azt mondta neki, hogy adjál rpk-t. Az rpk az adót indító impulzus volt.
Ha
valamit megtiltottak, vagy lehetetlenné vált, akkor sokszor az a
fordulat következett, hogy kilőve, vagy az ellenség kilőtte. Pl. ha nem
lehetett valamilyen okból a kantinba elmenni, akkor azt mondta valaki,
hogy a kantin kilőve.
Nekem is az a tippem, hogy a kanyha ló* a T
üteg valamely tagjának szellemi terméke. Egy biztos, hogy a Szentkúti
búcsuban nem kanyha ló vagy kanyha lovak ellopásáról van szó. A kanyha
jelentése valószínüleg lanyha, lusta, tohonya volt.
Elöljáróink
általában úgy buzdítottak minket gyorsabb mozgásra, hogy azt mondták,
hogy élénken, vagy azt, hogy mozogjanak, mintha élnének. Az is
előfordult, hogy azt mondta az illető, hogy csak barna csíkokat akar
látni. Ez alatt azt kellett érteni, hogy a felszólítottak rendkívül
gyors mozgása következtében jön létre ez az optikai csalódás.
Ha
valaki engedély nélkül beszélt, arra az elöljáró így förmedt rá: “Volt
szövegelni!?” A beszédet legtöbbször mi is szövegelésnek neveztük.
Ha
valaki valamely parancs módosítását vagy észszerűsítését próbálta
javasolni, arra ráförmedtek: “Mester, ne variáljon!”, vagy “Mester, mi a
f...t variál!?” Szabó Tibor, azaz Kopasz a variálás helyett bevezette a
varigálást. Ezt hamar átvettük tőle.
Ha elöljáró volt
köztünk, akkor mindenre engedélyt kellett kérni, pl. kérek engedélyt
bent tartózkodni, kérek engedélyt távozni, kérek engedélyt cigarettára
gyujtani, stb. Közülünk valaki bevezette a kérek engedélyt engedélyt
kérni formulát.
Fodor Zs. honv.
*én ezt a kifejezést mindíg egy szóként értelmeztem magamban: kanyhaló ( Tokai A.)
2014. október 22., szerda
2014. október 11., szombat
2014. szeptember 5., péntek
Régi manók a Mai Manó Házban
Vagy a bevonulás, vagy Kanyó Feri fotós pályafutásának 50. évfordulóját ünnepeltük
a gyönyörű Mai Manó házban, hárman debreceniek.Kanyó Feri, aki ott járt egyetemre, Süli Pista, aki szegedi létére jelenleg is ott él, meg jómagam, aki (véletlenül) Debrecenben születtem.
További öreg manók élménybeszámolóit várjuk. Üdv mindenkinek: Tokai
a gyönyörű Mai Manó házban, hárman debreceniek.Kanyó Feri, aki ott járt egyetemre, Süli Pista, aki szegedi létére jelenleg is ott él, meg jómagam, aki (véletlenül) Debrecenben születtem.
További öreg manók élménybeszámolóit várjuk. Üdv mindenkinek: Tokai
2014. szeptember 2., kedd
50 év. Emlékezzünk!
T-Bajtársak!
Abzúg
és teljes Összfegyvernemi Trehanencia!!! A dicsőséges 50. évfordulóra
semmi emlékutalás nincs. Ilyenkor már úton voltunk Hódmezővásárhely,
nem pedig indulóban Budapest felé, s az eleje se sárgára volt festve
annak a vonatnak. Hogy aztán megérkezzünk a „Miénk jobb”-al dekorált
hideg, hmvhi ebédlőbe, jó későn. S hogy aztán Hunya ales.
Appadóczki(aki résen áll), ésFarkas száselvtársak,továbbá Bunkózi(Hely
te Bunkócska te drága) őrvezető áldásos tevékenysége által megkezdjük
rothadhatatlan laurusból szőtt hadi dicsfényünk gyarapítását a 4.sz.
tanműhelyben, s folytatva, kiteljesítve azt a börgöndi gyármány kerítése
árnyékában, meg a romkert verőfényében.
Bajtársak emlékezzünk!!!!
y’de’Ghuech
2014. augusztus 6., szerda
Máthé Dénes (y'de'Guech) bajtárs apprehendál
Tisztelt T-üteg, T-Bajtársak!
Tárgyban jelzett bejegyzéssel kapcsolatban apprehendálásomat, protestemet, abcúgomat kívánom kifejezni.
Indoklás:
A T-Kasnyik bajtárs által összeállított névsor azímútból én hiányozom,
nevem se az M-betűnél se az I betűnél, de még az y-nál(azaz
y’de’Ghuech) se szerepel. Noch dazu, Móker Mihály is
hiányzik(megkülönböztető nevem börgöndi szerzője!!!).
2014. július 26., szombat
"Kultúrfoglalkozás"
Börgöndön tanultuk, hogy van ilyen. Alaki-, vegyvédelmi foglalkozások és főképp a "T" területen véghez vitt lélekölő elméleti képzés után pihenésül kultúrfoglalkozásra gyűlt össze három egykori honvéd, ábécében: Csikós, Fodor és Tokai "létü". Nóta nem volt, és napirend szerinti időben bekövetkezett a takarodó. Ja, és mit mutat a Csíkos? Egy Életinduló c. könyvet, amit ugyan nem légvédelmi tüzér, hanem egy eü. szakszolgálatos írt, de kitudható belőle, hogy ugyan egyre vénülünk, de egyre új és új kalandokra készül a züteg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

