Méltán híres tihanyi kollégáját jócskán lepipálta a hódmezővásárhelyi visszhang, mind az érthetőséget, mind a megismételt szótagok számát illetően. Lehetséges, hogy erre már nem mindannyian emlékeztek.
A különleges hangtani jelenségre akkor figyeltem fel, amikor eskütételre készültünk. Főpróbát tartottuk egy nappal a nagy esemény előtt. Kimenőruhában, tányérsapkával, fényes Kalasnyikovval vertük a vigyázzmenetet, és sorakoztunk fel glédában a dísztribün előtt. Működött a hangosítás, ezért fél Hódmezővásárhely hallhatta, hogy nagy események vannak készülőben a lövészlaktanyában. Az ezredparancsnok is részt vett a főpróbán.
Hirtelen a mikrofonhoz ugrott és beleüvöltötte:
- Első század második szakaszának első rajában a harmadik katona mi a kurvák holdkóros faszának mozog annyit?!!!!!
- No, valakit most nagyon le fognak cseszni – fordultam a mellettem álló Dolmányos honvédhez.
Mire kimondtam - máris valaki lett belőlem.
Ha valaki, hát én érzékeltem a visszhangot, méghozzá közvetlen közelről. Egy kicsit lerövidítve ugyan, némi késleltetéssel, de minden szótagot tisztán, érthetően.
- Mi a kurvák holdkóros faszának mozog annyit, Kanyó honvéd?!!!!!
– visszhangozta Illés szakaszvezető, rajparancsnok.
- Mi a kurvák holdkóros faszának mozog annyit?!!!!!
–visszhangozta Farkas százados, szakaszparancsnok
- Mi a kurvák holdkóros faszának mozog annyit?!!!!!
–visszhangozta Apatóczki százados, századparancsnok.
Akkor még csak nem is hallottunk a Guiness-rekordról, ezért aztán a hódmezővásárhelyi visszhang rekord nem is került bele az 1965-ös évkönyvbe. Utólagos hitelesítésre pedig nincs lehetőség.
Rövid írásom az egyetlen esély arra, hogy az utókor számára megőrizzük a méltatlanul elfeledett hódmezővásárhelyi visszhang hiteles történetét.
Kanyó Feri
2009. január 22., csütörtök
2009. január 18., vasárnap
A lőgyakorlatok
Az előkészítő lőgyakorlat Dócon esett meg, ahová Hódmezővásárhelyről vittek minket nyitott teherautókon, szakadó esőben. Kanyó: Egy lőszer meséje (2008. december 6.) c. írásához fűzött megjegyzésemben leírtam, hogy az előkészítő lőgyakorlatnál a lőtéret hogyan rendezték be. A teherautó nyitottságát azzal indokolták, hogy van egy szabály, amely szerint személyeket leponyvázott teherautón biztonsági okoból tilos szállítani.
A lövészet az alábbiak szerint zajlott. Kivonultunk a lőtérre és a lőállásoktól bizonyos távolságra felsorakozott egy rajnyi, azaz kilenc ember. A tizedik a rajparancsnok lett volna, de ő egy öreg katona volt, és ezt a lőgyakorlatot már elvégezte. A raj mögött a lövészetet vezető elöljáró haladt. Ő vezényelt és ellenőrízte, hogy minden a vezényszavaknak megfelelően történik-e. Az első vezényszó az volt, hogy
“Lőszeres, fejenkét 9 lőszert ossz ki!” A lőszeres mindenkinek kiszámolta a 9 lőszert a sapkájából. A lőszeres közülünk került ki, és a lőszert a helyszínen töltötték a sapkájába. Ez után az jött, hogy
“Lőszert vizsgáld meg, tározd be!” Ekkor meg kellett nézni, hogy a lőszeren nem látszik-e semmilyen sérülés és főleg, hogy nem vaklőszer-e. A lőszert bele kellett tenni a tárba és a tárat a tártáskába.
“Raj, tűzszakaszra lépés indulj!” A raj tagjai a lőállásokig előre mentek.
“Fekve tölts!” A sokszor begyakorolt módon hasravetették magukat a bakák, felvették a tüzelési testhelyzetet (lábak terpeszben, sarkok a földhöz szorítva) és a tártáskából a töltényeket tartalmazó tárat a géppisztolyhoz csatlakoztatták. A művelet közben csak előre volt szabad nézni. Amikor ez megtörtént, akkor a résztvevőknek jelenteniök kellett, hogy “X Y honvéd tüzeléshez kész.” Amikor már az összes ember nyilatkozott, akkor az jött, hogy
“Cél a mellalak alsó széle közepe, irányzék hármas, három egyeslövés, tűz!”
A géppisztolyok tűzváltó karját az egyes lövésnek megfelelő helyzetbe kellett állítani és lőni kellett. Amikor valaki leadta mind a három lövést, jelentenie kellett, hogy “X Y honvéd tüzelést befejeztem.” Amikor már mindenki befejezte, akkor jött, hogy
“Föl! Üríts!” Az AK-t biztosítani kellett és a tárat vissza kellett tenni a tártáskába. Elképzelhető, hogy “Biztosíts!” vezényszó is elhangzott.
“Céltáblákhoz lépés indulj!” A céltáblák elött 1m-rel meg kellett állni és onnét nézni az eredményt. Az eredményeket valaki összeírta, és a golyók ütötte lyukakat zöld papírkorongokkal leragasztották. Ezek után a raj azokhoz a lőállásokhoz vonult, ahonnét a szembefutó alakra kellett lőni. Ott már nem volt lőszert vizsgáld meg, tározd be, de egyébként ugyanazok a vezényszavak hangzottak el, mint a mellalaknál. Amikor már mindenki készen volt a tüzeléshez, akkor az jött, hogy:
“Cél a szembefutó alak, sorozat, tűz!” Ekkor rövid sorozatokat kellett leadni. Itt is jelenteni kellet, ha valaki a tüzelést befejezte. Amikor már mindenki befejezte, itt is az jött, hogy föl, üríts. Ezek után az jött, hogy
“Fegyvert vizsgára!” Ekkor a az AK-t ferdén felfelé kellett tartani, hátra kellett húzni a zárat és balkézzel az üres tárat az AK-hoz szorítva kellett tartani. Az elöljáró megnézte, hogy a töltényűr és a tár csakugyan üres-e. Miután ez megtörtént, biztosítani kellett az AK-t, a tárat vissza kellett tenni a tártáskába, ki kellett menni a szembefutó alakokig, tőlük 1m-re meg kellett állni és onnét tanulmányozni az eredményt. Ezeket az eredményeket is rögzítették és a lyukakat leragasztották. A raj ezek után a kilőtt hűvelyeket keresgélte össze. Nem ragaszkodtak ahoz, hogy az összeset felszedjék. A hűvelyszedés után a raj elvonult. A következő raj csak akkor közelíthette meg a lőállásokat, amikor az előző raj már teljesen elhagyta a tűzszakaszt.
A lövészet után az AK-kat meg kellett pucolni.
Az előkészítő lőgyakorlatot börgöndi katonáskodásunk alatt is megcsináltatták velünk a PPS géppisztolyokkal a sóstói lőtéren. Minden ugyanúgy történt, mint az AK-val, csak a célok voltak fele akkora távolságokra. Oda is nyitott teherautókon vittek minket, de az eső elmaradt, és egy nap alatt lebonyolódott a dolog. Ez a lőtér is szovjet lőtér volt, ahová be kellet kéretőznünk, de azt a magasabb egység parancsnokai intézték.
A sóstói lőtéren egy haladó fokú lőgyakorlatot is megcsináltunk. Ennek nem emlékszem minden részletére. A vége az volt, hogy menetből kellett felbukkanó alakra sorozattal lőni. A felbukkanó alak olyan volt mint a szembefutó alak, ez is zöldre festett bádogból készült, és egy fedezékből tolta fel közülünk valaki a rászegezett léc segítségével. 30 mp-ig volt látható. Találat esetén a célt meg kellett pörgetni függőleges tengelye körül, majd le kellett húzni. Itt mindenki eredményes volt. Ha valaki már eltalálta a neki feltartott célt, akkor körülnézett, hogy nincs-e a vezénylő elöljáró veszélyesen közel, és hogy szomszédai eltalálták-e már a céltáblájukat. Ha valamelyik még nem, akkor ő is lőtt arra céltáblára. Ez azonban ritkán esett meg. Hogy még biztosabbak legyenek az eredmények, meg volt beszélve, hogy a táblákat tartó emberek a lövések eldördülése után pörgessék és húzzák le a táblákat függetlenül attól, hogy esett-e rajta találat vagy sem. A fedezékben tudtunk találatokat gyártani. Ácskapocs lett volna az ideális szerszám, de sajnos nem találtunk. Találtunk viszont kilőtt tölténymagokat. Ezeket téglával átütöttük a bádogon. Ezt a trükköt nem kellett sokszor alkalmazni. A korábban esett lövések ütötte lyukakat takaró papírokat nem volt tanácsos leszedni, mert nyomot hagytak volna. Ezen kívül aznap teljesen új táblákat is kaptunk. Egy kis bajtársi segítséggel mindenki jó eredményt ért el.
Amikor én tartottam a felbukkanó alakot, korán találtam pörgetni. Az arra a célra lövő egyén nagyon pontosan lőtt, mert egy lövedék alig kerülte el a tábla élét és majdnem teljes szélességében felhasította a bádogot, egy másik lövedék pedig a lécet találta el, ami ettől kettétörött. Az egész célt el lehetett dobni.
A lövészet idején a lőtér sarkaira és a közelében haladó utakra biztonsági őröket állítottak. Ezek közülünk kerültek ki, azok voltak, akik éppen nem lőttek. A második sóstói lövészeten történt az, hogy Csikós Miklós elaludt, amikor biztonsági őr volt (lásd Csikós: Elaludtam őrségben, 2008. február 13.)
Dócon Zerkovitz Istvánnal együtt én is voltam biztonsági őr. Jól nézhettünk ki együtt, mert ő volt rajunkban a legalacsonyabb ember én pedig a legmagasabb. Egy erdei útra helyeztek ki minket. Az úton nem volt szabad senkit tovább engednünk. Nem járt arra senki. Lövészet alatt az erdő mélyéről időnként lehtett hallani, hogy egy-egy golyó süvítve becsapódik. Volt egy rakétapisztolyunk. Azzal kellett volna függőlegesen felfelé a levegőbe lőni, ha baleset történik. Nem történt. Minket nem felejtettek ott, mint Csikóst.
Hallottam, hogy egyik biztonsági őrnek egy suttyó kikapta a kezéből a rakétapisztolyt. Az őrnek az volt a szerencséje, hogy a fickó nem tudott elég gyorsan a biciklijére ugrani. Így az őr visszavette a rakétapisztolyt, és a tagnak adott helyette egy nyaklevest.
Fodor Zs. honv.
A lövészet az alábbiak szerint zajlott. Kivonultunk a lőtérre és a lőállásoktól bizonyos távolságra felsorakozott egy rajnyi, azaz kilenc ember. A tizedik a rajparancsnok lett volna, de ő egy öreg katona volt, és ezt a lőgyakorlatot már elvégezte. A raj mögött a lövészetet vezető elöljáró haladt. Ő vezényelt és ellenőrízte, hogy minden a vezényszavaknak megfelelően történik-e. Az első vezényszó az volt, hogy
“Lőszeres, fejenkét 9 lőszert ossz ki!” A lőszeres mindenkinek kiszámolta a 9 lőszert a sapkájából. A lőszeres közülünk került ki, és a lőszert a helyszínen töltötték a sapkájába. Ez után az jött, hogy
“Lőszert vizsgáld meg, tározd be!” Ekkor meg kellett nézni, hogy a lőszeren nem látszik-e semmilyen sérülés és főleg, hogy nem vaklőszer-e. A lőszert bele kellett tenni a tárba és a tárat a tártáskába.
“Raj, tűzszakaszra lépés indulj!” A raj tagjai a lőállásokig előre mentek.
“Fekve tölts!” A sokszor begyakorolt módon hasravetették magukat a bakák, felvették a tüzelési testhelyzetet (lábak terpeszben, sarkok a földhöz szorítva) és a tártáskából a töltényeket tartalmazó tárat a géppisztolyhoz csatlakoztatták. A művelet közben csak előre volt szabad nézni. Amikor ez megtörtént, akkor a résztvevőknek jelenteniök kellett, hogy “X Y honvéd tüzeléshez kész.” Amikor már az összes ember nyilatkozott, akkor az jött, hogy
“Cél a mellalak alsó széle közepe, irányzék hármas, három egyeslövés, tűz!”
A géppisztolyok tűzváltó karját az egyes lövésnek megfelelő helyzetbe kellett állítani és lőni kellett. Amikor valaki leadta mind a három lövést, jelentenie kellett, hogy “X Y honvéd tüzelést befejeztem.” Amikor már mindenki befejezte, akkor jött, hogy
“Föl! Üríts!” Az AK-t biztosítani kellett és a tárat vissza kellett tenni a tártáskába. Elképzelhető, hogy “Biztosíts!” vezényszó is elhangzott.
“Céltáblákhoz lépés indulj!” A céltáblák elött 1m-rel meg kellett állni és onnét nézni az eredményt. Az eredményeket valaki összeírta, és a golyók ütötte lyukakat zöld papírkorongokkal leragasztották. Ezek után a raj azokhoz a lőállásokhoz vonult, ahonnét a szembefutó alakra kellett lőni. Ott már nem volt lőszert vizsgáld meg, tározd be, de egyébként ugyanazok a vezényszavak hangzottak el, mint a mellalaknál. Amikor már mindenki készen volt a tüzeléshez, akkor az jött, hogy:
“Cél a szembefutó alak, sorozat, tűz!” Ekkor rövid sorozatokat kellett leadni. Itt is jelenteni kellet, ha valaki a tüzelést befejezte. Amikor már mindenki befejezte, itt is az jött, hogy föl, üríts. Ezek után az jött, hogy
“Fegyvert vizsgára!” Ekkor a az AK-t ferdén felfelé kellett tartani, hátra kellett húzni a zárat és balkézzel az üres tárat az AK-hoz szorítva kellett tartani. Az elöljáró megnézte, hogy a töltényűr és a tár csakugyan üres-e. Miután ez megtörtént, biztosítani kellett az AK-t, a tárat vissza kellett tenni a tártáskába, ki kellett menni a szembefutó alakokig, tőlük 1m-re meg kellett állni és onnét tanulmányozni az eredményt. Ezeket az eredményeket is rögzítették és a lyukakat leragasztották. A raj ezek után a kilőtt hűvelyeket keresgélte össze. Nem ragaszkodtak ahoz, hogy az összeset felszedjék. A hűvelyszedés után a raj elvonult. A következő raj csak akkor közelíthette meg a lőállásokat, amikor az előző raj már teljesen elhagyta a tűzszakaszt.
A lövészet után az AK-kat meg kellett pucolni.
Az előkészítő lőgyakorlatot börgöndi katonáskodásunk alatt is megcsináltatták velünk a PPS géppisztolyokkal a sóstói lőtéren. Minden ugyanúgy történt, mint az AK-val, csak a célok voltak fele akkora távolságokra. Oda is nyitott teherautókon vittek minket, de az eső elmaradt, és egy nap alatt lebonyolódott a dolog. Ez a lőtér is szovjet lőtér volt, ahová be kellet kéretőznünk, de azt a magasabb egység parancsnokai intézték.
A sóstói lőtéren egy haladó fokú lőgyakorlatot is megcsináltunk. Ennek nem emlékszem minden részletére. A vége az volt, hogy menetből kellett felbukkanó alakra sorozattal lőni. A felbukkanó alak olyan volt mint a szembefutó alak, ez is zöldre festett bádogból készült, és egy fedezékből tolta fel közülünk valaki a rászegezett léc segítségével. 30 mp-ig volt látható. Találat esetén a célt meg kellett pörgetni függőleges tengelye körül, majd le kellett húzni. Itt mindenki eredményes volt. Ha valaki már eltalálta a neki feltartott célt, akkor körülnézett, hogy nincs-e a vezénylő elöljáró veszélyesen közel, és hogy szomszédai eltalálták-e már a céltáblájukat. Ha valamelyik még nem, akkor ő is lőtt arra céltáblára. Ez azonban ritkán esett meg. Hogy még biztosabbak legyenek az eredmények, meg volt beszélve, hogy a táblákat tartó emberek a lövések eldördülése után pörgessék és húzzák le a táblákat függetlenül attól, hogy esett-e rajta találat vagy sem. A fedezékben tudtunk találatokat gyártani. Ácskapocs lett volna az ideális szerszám, de sajnos nem találtunk. Találtunk viszont kilőtt tölténymagokat. Ezeket téglával átütöttük a bádogon. Ezt a trükköt nem kellett sokszor alkalmazni. A korábban esett lövések ütötte lyukakat takaró papírokat nem volt tanácsos leszedni, mert nyomot hagytak volna. Ezen kívül aznap teljesen új táblákat is kaptunk. Egy kis bajtársi segítséggel mindenki jó eredményt ért el.
Amikor én tartottam a felbukkanó alakot, korán találtam pörgetni. Az arra a célra lövő egyén nagyon pontosan lőtt, mert egy lövedék alig kerülte el a tábla élét és majdnem teljes szélességében felhasította a bádogot, egy másik lövedék pedig a lécet találta el, ami ettől kettétörött. Az egész célt el lehetett dobni.
A lövészet idején a lőtér sarkaira és a közelében haladó utakra biztonsági őröket állítottak. Ezek közülünk kerültek ki, azok voltak, akik éppen nem lőttek. A második sóstói lövészeten történt az, hogy Csikós Miklós elaludt, amikor biztonsági őr volt (lásd Csikós: Elaludtam őrségben, 2008. február 13.)
Dócon Zerkovitz Istvánnal együtt én is voltam biztonsági őr. Jól nézhettünk ki együtt, mert ő volt rajunkban a legalacsonyabb ember én pedig a legmagasabb. Egy erdei útra helyeztek ki minket. Az úton nem volt szabad senkit tovább engednünk. Nem járt arra senki. Lövészet alatt az erdő mélyéről időnként lehtett hallani, hogy egy-egy golyó süvítve becsapódik. Volt egy rakétapisztolyunk. Azzal kellett volna függőlegesen felfelé a levegőbe lőni, ha baleset történik. Nem történt. Minket nem felejtettek ott, mint Csikóst.
Hallottam, hogy egyik biztonsági őrnek egy suttyó kikapta a kezéből a rakétapisztolyt. Az őrnek az volt a szerencséje, hogy a fickó nem tudott elég gyorsan a biciklijére ugrani. Így az őr visszavette a rakétapisztolyt, és a tagnak adott helyette egy nyaklevest.
Fodor Zs. honv.
2009. január 16., péntek
Újabb szenzációs lelet
Hosszas utánajárással sikerült megszereznem a "Rossz hír Ferinek" című bejegyzést kísérő fénykép eredeti, retusálatlan változatát. Ez azért sok mindenre fényt vet (mégha árnykép is) a bejegyzés tartalmát illetően.Üdv: Kanyó Feri
2009. január 13., kedd
Jó hír Feritől
Mindenekelőtt egy szenzációs irodalomtörténeti felfedezésről: nemrégiben megtalálták Mikes Kelemen képzeletbeli nagynénjének válaszleveleit. A szövegelemzést neves tudósok bevonásával megkezdték.
Kedves Gábor Stella!
Morzsányi dramaturgiai érzékem azt súgja, hogy ez volt a maximum, amit Stella megjelenéséből a T-üteg egén ki tudtunk hozni. Azt azért nem gondoltam volna, hogy mégcsak nem is hullócsillagként, hanem E.T. karikatúraként fog búcsúzni.
A jó hír, hogy szakállam az eredeti ütemterveknek megfelelően növekszik és fényesedik.
Az arcszőr-szépészeti segítségnyújtás elől természetesen nem zárkózom el. De ez olyan intim dolog, amelyet magánlevélben szeretnék taglalni.
Üdv: Kanyó Feri
Kedves Gábor Stella!
Morzsányi dramaturgiai érzékem azt súgja, hogy ez volt a maximum, amit Stella megjelenéséből a T-üteg egén ki tudtunk hozni. Azt azért nem gondoltam volna, hogy mégcsak nem is hullócsillagként, hanem E.T. karikatúraként fog búcsúzni.
A jó hír, hogy szakállam az eredeti ütemterveknek megfelelően növekszik és fényesedik.
Az arcszőr-szépészeti segítségnyújtás elől természetesen nem zárkózom el. De ez olyan intim dolog, amelyet magánlevélben szeretnék taglalni.
Üdv: Kanyó Feri
2009. január 12., hétfő
Rossz hír Ferinek!
Ha már fel kell ébredni, ébredjetek az ünnepek mámorából. Én másfajta mámor rabja vagyok. Talán olvastátok kommentemet, ami Stellának szólt elsősorban. Abban megkértem hagyjon minket békében, viszont talán, kedves Feri, téged is sújtathatott a személyes érintettség okán. Viszont a személyes érintettséget nekem volt alkalmam megtapasztalni a szó legszorosabb értelmében.
Szeretnék előre bocsátani valamit, mintegy befolyásolva a most következőket.
Az előre bocsátás: ezt a blogot én proponáltam és én indítottam, időt s pénzt nem sajnálva. Nem akarok anyagias lenni, de sok forintokba került ez nékem, olyan értelemben, hogy pénzt is kereshettem volna mialatt a T-üteget próbáltam ( kitartó T-Bandi segítségével, az igaz) össze onlájnolni. Erre, illetve a Te íves és ősz szőr területekkel karakteres fénylő tekinteted láttára ide tévedt Stella, akit többen nem szívesen fogadtak, hogy a p...na irígység fogalmát korhatár nélküli módon megfogalmazzam és leírjam.
Megmondom őszintén kihasználtam a helyzetemet és némi fizetség reményében a blogcsinálásért, megadtam a magán e-mail címemet a Stellát elbocsátó üzenetben. Olvashattátok is, nem volt titok. Nem akarom hosszúra nyújtani (ezt a levelet), Stella jelentkezett. A többit már a fantáziátokra bízom.
Feri, ha esetleg megadnád a fodrászod telefonját, és önzetlen is vagy, sokat lendítenél a kapcsolatunkban. Stella miatt most szakál növesztésbe fogtam, de szeretném szakemberre bízni ezt a számomra elég rendezetlen és vakaródzással járó folyamatot. Stellát csak ritkán láthatom, inkább levelezünk, de az első megb..eszélésen már túl vagyunk. Sok idejét tölti a gép előtt, nagyon sok a levelezni valója, mondta. Amikor találkoztunk, sokszor csörgött a telefonja, ebből is láttam, hogy sokan keresik. Habár ő nem vette fel, téves hívás, mondta.
Az előre bocsátás: ezt a blogot én proponáltam és én indítottam, időt s pénzt nem sajnálva. Nem akarok anyagias lenni, de sok forintokba került ez nékem, olyan értelemben, hogy pénzt is kereshettem volna mialatt a T-üteget próbáltam ( kitartó T-Bandi segítségével, az igaz) össze onlájnolni. Erre, illetve a Te íves és ősz szőr területekkel karakteres fénylő tekinteted láttára ide tévedt Stella, akit többen nem szívesen fogadtak, hogy a p...na irígység fogalmát korhatár nélküli módon megfogalmazzam és leírjam.
Megmondom őszintén kihasználtam a helyzetemet és némi fizetség reményében a blogcsinálásért, megadtam a magán e-mail címemet a Stellát elbocsátó üzenetben. Olvashattátok is, nem volt titok. Nem akarom hosszúra nyújtani (ezt a levelet), Stella jelentkezett. A többit már a fantáziátokra bízom.
Feri, ha esetleg megadnád a fodrászod telefonját, és önzetlen is vagy, sokat lendítenél a kapcsolatunkban. Stella miatt most szakál növesztésbe fogtam, de szeretném szakemberre bízni ezt a számomra elég rendezetlen és vakaródzással járó folyamatot. Stellát csak ritkán láthatom, inkább levelezünk, de az első megb..eszélésen már túl vagyunk. Sok idejét tölti a gép előtt, nagyon sok a levelezni valója, mondta. Amikor találkoztunk, sokszor csörgött a telefonja, ebből is láttam, hogy sokan keresik. Habár ő nem vette fel, téves hívás, mondta.
Bocsánat, hogy így beavattalak benneteket a magánéletembe, de Kanyó Feri megérdemli, hogy őszinte legyek. Sajnos nem mindenki viselkedik ilyen erkölcsös módon, nem akarom megnevezni, de nemrég kaptam egyik ütegtársunktól aktképet, amely Stellát (állítólag) mutatja. Az illető küldött még egy fényképet magáról is, amít valószínüleg az írigység ihletett.
A nevét nem szeretném közreadni, de mindkettőt ide teszem a blogba. Nevetséges inszinuáció.
2009. január 11., vasárnap
T-üteg, ébresztő! Föl!
Karácsonyi beiglitől megviselt, coca-cola mámorban elalélt vagy csupán téli álomba zuhant obsitos társaim! Csak nem akartok februárig, a medve előbújásáig várni, hogy megjelenjetek a blogban. Mármint íróként is, mert a számláló azért mutat valamelyes napi forgalmat az olvasók körében.
De még a látogatók is nagyon felületesen olvasgatják a blogot: legfeljebb a képeket és a bejegyzéseket nézegetik és ügyet sem vetnek a bejegyzésekhez fűzött megjegyzésekre. Pedig a félig-meddig rejtett megjegyzésekben nagyon fontos történések zajlottak decemberben. Többek között megjelent egy Stella nevezetű hölgy december 8-án (Egy lőszer meséje megjegyzései között). Azóta búvópatakként rendszerint csak a megjegyzésekben fordul elő, kivéve T-Bandi Stella nénis megszólítását. (Az ügyben kissé elfogult vagyok, melynek oka a megjegyzésekből könnyen kikövetkeztethető.)
Viszont névtelenség mögé bújva olyan kérés is érkezett Csikóshonvédhoz, hogy hatalmi eszközökkel tartsa távol Stellát a blogunktól. Ennek ürügyén Csikóshonvéd kísérletet tett a drága Stella privatizálására.
Kedves, kompetens obsitos barátaim, mi a véleményetek minderről?
Véleményeteket lehetőleg bejegyzésként tegyétek közzé.
Üdvözlettel: Kanyó Feri
(P.S.
Kedves Stella! Mintha adósom lenne (lennél?) egy személyes válasszal. Kézcsók: Feri)
De még a látogatók is nagyon felületesen olvasgatják a blogot: legfeljebb a képeket és a bejegyzéseket nézegetik és ügyet sem vetnek a bejegyzésekhez fűzött megjegyzésekre. Pedig a félig-meddig rejtett megjegyzésekben nagyon fontos történések zajlottak decemberben. Többek között megjelent egy Stella nevezetű hölgy december 8-án (Egy lőszer meséje megjegyzései között). Azóta búvópatakként rendszerint csak a megjegyzésekben fordul elő, kivéve T-Bandi Stella nénis megszólítását. (Az ügyben kissé elfogult vagyok, melynek oka a megjegyzésekből könnyen kikövetkeztethető.)
Viszont névtelenség mögé bújva olyan kérés is érkezett Csikóshonvédhoz, hogy hatalmi eszközökkel tartsa távol Stellát a blogunktól. Ennek ürügyén Csikóshonvéd kísérletet tett a drága Stella privatizálására.
Kedves, kompetens obsitos barátaim, mi a véleményetek minderről?
Véleményeteket lehetőleg bejegyzésként tegyétek közzé.
Üdvözlettel: Kanyó Feri
(P.S.
Kedves Stella! Mintha adósom lenne (lennél?) egy személyes válasszal. Kézcsók: Feri)
2009. január 9., péntek
Üdvözlet, Süli Úr!
Látom, hogy ma valaki Debrecenből olvassa a blogot.
Sejtem, hogy Süli Pista lehet az.
De mért nem ír kegyelmed?
BÚÉK!
T-Bandi
Sejtem, hogy Süli Pista lehet az.
De mért nem ír kegyelmed?
BÚÉK!
T-Bandi
2009. január 6., kedd
Igaz-e a legenda? Ki lőtt a karácsonyi vonatra?
Vártam, vártam,ki lesz az a bátor, akik megírja az első idei blogot.
Mivel nem akadt jelentkező, előrukkolok egy kérdéssel. Úgy emlékszem, hogy
a rettenetesen hideg tatárpusztai Karácsony, majd Szilveszter éjjelén, 1964 és 65
fordulóján, mint ünnepek idején ez többször is előfordult, az őrszázad szabadságot kapott, és az őrség a T-Ütegre maradt. Szomorúságunkban, hogy mi ismét nem kaptunk eltávot, és a szép ünnep éjszakákat a farkasordító hidegben az őrtornyokban kell töltenünk, jól fölöntöttünk a garatra, és a mély hóban görbe ösvényeket taposva ballagtunk ki váltásra. Az objektum mellett volt egy vasúti sín, amelyen azonban szinte soha nem járt vonat. Kivéve a karácsonyi mentesítő járatokat. Nem csoda, hogy az őr a toronyban nem számított arra, hogy éjfél körüli jótékony bóbiskolását majd egy rettenetes tűzokádó szörnyeteg támadása fogja megzavarni.
Így esett, ha igaz, és nem csak magamnak találtam ki ezt a legendát,hogy valamelyikünk, mikor a behatoló a harmadik felszólításra sem állt meg, csőre töltött,és rálőtt a mentesítő vonat mozdonyára. A hatalmas zajban azonban, amit a váratlanul fölbukkanó, és a torony alatt néhány méterre elszáguldó szerelvény csapott, a lövést se a mozdonyvezető, se az őrparancsnok nem hallotta meg. A golyók pedig nyilván lepattantak a vasszörny oldaláról. S mivel addigra nem voltunk már újoncok, dugi töltény is akadt a zsebünkben, amivel az ellőtt töltényeket pótolni lehetett.
Ki volt az éjszakai lövöldöző? És emlékszik egyáltalán valaki rajtam kívül erre az esetre?
Különben még egyszer BÚÉK mindenkinek.
T-Bandi
Mivel nem akadt jelentkező, előrukkolok egy kérdéssel. Úgy emlékszem, hogy
a rettenetesen hideg tatárpusztai Karácsony, majd Szilveszter éjjelén, 1964 és 65
fordulóján, mint ünnepek idején ez többször is előfordult, az őrszázad szabadságot kapott, és az őrség a T-Ütegre maradt. Szomorúságunkban, hogy mi ismét nem kaptunk eltávot, és a szép ünnep éjszakákat a farkasordító hidegben az őrtornyokban kell töltenünk, jól fölöntöttünk a garatra, és a mély hóban görbe ösvényeket taposva ballagtunk ki váltásra. Az objektum mellett volt egy vasúti sín, amelyen azonban szinte soha nem járt vonat. Kivéve a karácsonyi mentesítő járatokat. Nem csoda, hogy az őr a toronyban nem számított arra, hogy éjfél körüli jótékony bóbiskolását majd egy rettenetes tűzokádó szörnyeteg támadása fogja megzavarni.
Így esett, ha igaz, és nem csak magamnak találtam ki ezt a legendát,hogy valamelyikünk, mikor a behatoló a harmadik felszólításra sem állt meg, csőre töltött,és rálőtt a mentesítő vonat mozdonyára. A hatalmas zajban azonban, amit a váratlanul fölbukkanó, és a torony alatt néhány méterre elszáguldó szerelvény csapott, a lövést se a mozdonyvezető, se az őrparancsnok nem hallotta meg. A golyók pedig nyilván lepattantak a vasszörny oldaláról. S mivel addigra nem voltunk már újoncok, dugi töltény is akadt a zsebünkben, amivel az ellőtt töltényeket pótolni lehetett.
Ki volt az éjszakai lövöldöző? És emlékszik egyáltalán valaki rajtam kívül erre az esetre?
Különben még egyszer BÚÉK mindenkinek.
T-Bandi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
